Az eritropoietin (EPO)

Az eritropoietin (EPO) egy hormon, egyláncú glikoprotein, amely a vesében termelődik. Molekulasúlya: 30-34.000 dalton. Ha a vesében a vesetubulusokban csökken az oxigén tartalom, akkor az ezt érzékelő, un. oxigén érzékelők ezt érzékelik és megkezdődik az EPO-nak, mint hormonnak a termelődése. Az EPO képződésnek elsődleges kiváltó tényezője ha a vesében az oxigénnyomás csökken. A hormon termelődés következményeként a csontvelőben az éretlenebb vörösvérsejt elősejtből érett vörösvérsejtek alakulnak az eddigieknél nagyobb mértékben. Ennek eredményeként az első vizsgálható eltérés, hogy néhány napon belül a keringő vérben a fiatal vörösvérsejtek (retikulociták) száma jelentősen megnövekszik, majd néhány nap múlva megkezdődik a hemoglobin és hematokrit érték növekedése is. Két-három héten belül már mind a vörösvérsejt, mind a hemoglobin mennyiségének jelentős növekedése észlelhető.

Az EPO kezelésével a betegek transzfúziós ellátása a háttérbe szorul, ami azt eredményezi, hogy a transzfúziós ellátás rizikói redukálódnak, mint például az AIDS, hepatitisz, vagy Cytomegalovírus.

A kezelés előtt fontos a teljes vérkép feltérképezése. A sikeres EPO kezelés elengedhetetlen feltétele, hogy a szervezet optimális vasraktárral rendelkezzen, illetve a megfelelő mennyiségű folsav jelenléte. Az EPO kezelés nem alkalmazható magas vérnyomású betegeken. Az EPO trombózist okozhat, ezért olyan betegeknek, akik már átestek artériás trombózison (agy, vagy szív) azoknál nem használható ez az eljárás. Nem alkalmazható továbbá azoknál a betegeknél sem, akiknek mély vénás trombózisuk volt vagy van, mert tüdőembóliát vagy újabb trombózist okozhat. Természetesen egy ilyen kezelés előtt fontos a páciens addig összes betegségével az alkalmazást végző orvosoknak tisztában lenni.

Fontos kiemelni, hogy ma már EPO kezelést alkalmaznak a krónikus művese kezelésben áteső vesebetegnél, akik hetente két-három alkalommal kapják az EPO-t injekciós - esetenként infúziós - formában. Ez jelentősen javítja az ilyen betegek életminőségét. A Daganatos betegségben szenvedők kezelésének szintén kiegészítő kezelése lehet az EPO kezelés, mivel ez a kezelés kompenzálja a daganatos betegségek esetén használt gyógykezelési eljárások negatív hatásait. Más krónikus betegségek esetében, amihez vérszegénység társul, ott is alkalmazható az EPO kezelés, szintén kellő körültekintéssel a beteg korelőzményét ismerve, teljesen feltérképezve azt.  Ha a súlyos vagy krónikus betegségek miatt nagyobb műtéti beavatkozásokra van szükség, amelyek nagy mértékű vérvesztést okoznak, szintén lehet kiegészítő kezelésként használni az EPO eljárást.

Fontos az EPO kezelés bevetése az egyes súlyos betegségek megelőzésében is, illetve egy már kialakult betegség kapcsán további betegségek megelőzésében is. Például az éretlen újszülöttek vérszegénységének megelőzésére is használható vagy a vérképzőszervi daganatos betegségek közül a vérrák megelőző állapot (un. mielodiszpláziás betegségek) és a mieloma multiplex betegség esetén.  A HIV-vel fertőzötteknél az EPO hatása nagyon jónak mondható, ennek eredményeképpen ma már az EPO-t a HIV-vel fertőzött betegek vérszegénységének kezelésére rutinszerűen használják.